Végül elérkezett az utolsó poszt ideje, annyi mindent írtam már az Isztanbulos kirándulásomról, és olyan mértékben hozzám nőtt ez a blogírós feladat, hogy furcsa lesz letenni a lantot egy időre :-) 

Mit is írhatnék az utolsó posztomban? Igazából most egyetemre járok, és próbálok órákra járni, jegyzetelni, könyveket olvasni, és kissé lemaradásban érzem magam, úgyhogy hamarosan minden erőmmel a tanulásra és a PTE-re koncentrálok. Közben pedig jelentkeztem Erasmusra és a tanári ajánlásom gyűjtöm be. De miért is választottam Isztanbult és mit szeretnék következőnek? 

A választható lehetőségek közül Isztanbul volt a lehető leg keletebbre. Meg akartam ismerni első kézből az Iszlám vallást, és azt, hogy ez az eltérő vallás ...

Hungarikumok. Imádom őket, és általában mindenki meg szokott lepődni amikor közlöm, hogy a Túró rudi nem hungarikum. Mindegy is, már nagyon hiányoztak a Magyar ízek, többször írtam már hogy Isztanbulban semmi nem volt Magyarországból. Talán a kebab, na mert az itthon is van egy csomó, de végtére is egyáltalán semmi köze a Magyarhoz. Hallom még, hogy hát bizony a Török és Magyar konyha hasonló, egyáltalán nem az a véleményem szerint. Érdekesség, hogy a Török hódítások idején, Európa annyira nem volt vevő az ő ízvilágukra, de a Magyarok eléggé, például a paprika mint egyik fő alapanyaga a Magyar konyhának is onnan jött (elvileg). Mindenesetre van náluk a HALAL étkezési rend azaz nem esznek disznóhúst. Számomra sok hasonlóság ...

Végéhez közeledett az Erasmus programom. Fél évig nem mentem haza és nem is látogatott meg senki, úgyhogy már nagyon izgatott voltam, hogy újra hazatérjek. Amilyen lelkes voltam az elején, hogy mehetek külföldre, hasonló lelkes voltam a hazafele tartó út előtt is. Emlékszem az érzésre amikor megvettem a repülőjegyet. Biztos nektek is vannak ilyen repjegyvételes érzéseitek. Hazafele repülővel jöttem, egyrészt azért, mert ez volt életem első repülőútja, és reptéri élménye, ki akartam próbálni, másrészt Isztanbulba a zöld utazást megvalósítani nem volt a legegyszerűbb, annak ellenére hogy hatalmas élmény volt.

Ebben a Posztban az utolsó napjaimat és érzéseimet írom le és azt hogy mit csináltam az Országban. Fél évet töltöttem ...

Elmesélem nektek a kulisszák mögött milyen jellegű beszélgetések zajlanak közöttünk diákok között az Eraszmusz programmal kapcsolatban, ki mit gondol róla. Ezek a beszélgetések lezajlanak csak simán óra előtt a teremben, vagy a tanárra várva, és a kocsmába beülve is. Ássunk mélyre a félelmek és a döntések  és motivációk világában.

Kezdjük például a nyelvtudással . Gonosz leszek. Vannak akik nem bíznak a nyelvtudásukban. Ilyenkor jön a kérdés? Van nyelvvizsgád? Óhh fújj :D Persze jöhet a vita, hogy hát nyelvvizsga nélkül is lehet valakinek jó nyelvtudása, vagy pedig nyelvvizsgával is rossz. (ebbe van valami, de mégsem)  Nos, gonosz módon aki azt mondja: jajj én így tudok angolul németül stb, de nincs nyelvvizsgám akkor meg ...

Nem rég jött egy e-mail, egy kérdőívvel, melyben az Erasmusra kiutazó hallgatók mentális egészségével kapcsolatos kérdésekre reagálnék, megosztva gondolataimat ezzel kapcsolatban, a kérdőívet lényegében kiegészítve ezzel, egy olyan hallgatótól aki egy fél évet eltöltött már Erasmus programon és tervez menni egy következőre is.

Mielőtt kimentünk Erasmusra, nekünk is volt egy úgynevezett felkészítő találkozásunk. Ami szerintem nagyon jó volt. Hangulatos volt, és sokat lehetett belőle tanulni. Segítettek ráhangolódni a programra, szuper kis ajándékokat is kaptunk, felkészítettek minket az utazásra. Meséltek a krízisekről, meg volt fűszerezve az egész egy volt hallgató beszámolójával, és interaktív játékokat játszottunk ...

Az Erasmus+ program nem a kötöttségekről szól, ha kimegyünk egy idegen országba, még ha egy helyen vagyunk is az egyetem miatt, bizony ha rám hallgattok, lépten nyomon keresni kell a lehetőségeket hogy felfedezzünk a kultúrát és lehetőségeinkhez mérten az adott ország többi részét. Nincs ez másképp Törökországgal sem, és az Isztanbuli egyetemnek egyik előnye volt például az ottani ESN group ami lehetőséget biztosított erre, mivel minden hónapban szervezett egy nagy, több napos kirándulást Törökország más részeire. Persze a pénz az idő és egyéb tényezők miatt nem tudtam mindenhová velük menni, próbáltam mindig nyitott lenni a lehetőségekre.

Ebben a Posztban bemutatom Törökországnak azokat a helyeit, ahova érdemes elmenni, hogyha ...

Olasz lakótársaim szavaival élve, ha hazamész innen egy vagy fél év után, és azt mondod, hogy nem voltál a Hagai Sophiában és a Topkapi palace-ban, hülyének fognak nézni és igazuk lesz. 

Sajnos a Blue mosque jelenleg nem látogatható, mert felújítás alatt van, kitudja meddig, remélem majd még meg tudom látogatni. de a Cisztern Bazilikával mondhatni szerencsém volt, mert korábban jó hosszú ideig be volt zárva. Sajnálatos módon nem sikerült a Hagia Sophiát meglátogatni, mindig halálra rémített a turista sor mindig amikor arra jártam.. 
Ez egy olyan poszt lesz, hogy leírom a legjobb múzeumokat, amiket érdemes meglátogatni illetve azokat, amelyek nekem annyira nem hozták az elvártat. A múzeum kártyáról már írtam, de itt is szót ejtek majd ...

Fél év viszonylag hosszú idő, bőven elég néhány hiba elkövetésére. Akármennyire is az ember nem szeret a hibáiról beszélni és írni, én mégis megteszem, segítve ezzel azokat akik később esetleg Törökországba/ Isztanbulba jönnek tanulni. Ebben a posztban felsorolom a fél év során elkövetett hibáimat, vagy hibának gondolt dolgokat melyek így utólag eszembe jutnak. 

Kezdem is azonnal in medias res stílusban. A posta, postaszolgálat elég furcsán működik, ami dolgokat én küldtem haza Isztanbulból, azt mind meg is kapták. Viszont a család először küldött nekem egy sima képeslapot ami szőrén szálán eltűnt, utána (nagyjából 20.000 értékű+ feladási összeg,) felküldtek a címemre egy csomagot. A csomagot a posta.hu-n Budaörstől ...

Nem oly rég 3 szakácskönyv birtokosa lettem. Szeretek pályázatokon részt venni ha van időm, és hasznosnak is gondolom, nagyszerű dolgokat lehet nyerni, és én nekem általában mindennel kapcsolatban vannak gondolataim, amiket szeretek megosztani főleg ha van rá egy platformot, így vagyok például mostanában a szakácskönyvekkel, ugyanis az elmúlt 2 hétben 3 szakácskönyv birtokosa lettem... Ezek közül az egyik amit a Ferihegyen kiálíltott nyertes képemért kaptam.  Címe:Gabriel & Violet Így főz a világ című szakácskönyve, a másikat a PTE jóvoltából kaptam 50 étel a nagyvilágból című könyvvel. A harmadik pedig a  Lidl konyha bemutatja: Ételek és évszakok, Szél Tamás szakácskönyve.

Kezdem egy kis történelemmel a régi 1800-1900-as ...

Valahogy az Eraszmusz program szerintem a meglepetésekről is szól. Határozottan. Kijön az ember egy vagy 2 félévre és kicsit az ismeretlenbe jön. Érik pozitív, negatív dolgok az élet több területéről, de a program vitathatatlanul magába hordozza a kalandot. Mit tanulsz meg? Milyen képességeid fejlődnek? Kiket ismersz meg, kik lesznek a barátaid, kibe leszel szerelmes? Mit tanulsz meg önmagadról, és a világról.

Sok mindenre számítottam mielőtt kijöttem az Eraszmusz programmal ide Törökországba/ Isztanbulba tanulni, viszont arra nem, hogy vitathatatlanul jobb szakács lettem egy fél év alatt. Köszönhetően a lakótársaimnak akik körülvettek engem. Velem együtt 6-an lakunk itt az Eraszmusz házakban, a 2 orosz nem volt tanuló, hanem egy fiatal ...