Nem oly rég 3 szakácskönyv birtokosa lettem. Szeretek pályázatokon részt venni ha van időm, és hasznosnak is gondolom, nagyszerű dolgokat lehet nyerni, és én nekem általában mindennel kapcsolatban vannak gondolataim, amiket szeretek megosztani főleg ha van rá egy platformot, így vagyok például mostanában a szakácskönyvekkel, ugyanis az elmúlt 2 hétben 3 szakácskönyv birtokosa lettem... Ezek közül az egyik amit a Ferihegyen kiálíltott nyertes képemért kaptam.  Címe:Gabriel & Violet Így főz a világ című szakácskönyve, a másikat a PTE jóvoltából kaptam 50 étel a nagyvilágból című könyvvel. A harmadik pedig a  Lidl konyha bemutatja: Ételek és évszakok, Szél Tamás szakácskönyve.

Kezdem egy kis történelemmel a régi 1800-1900-as szakácskönyvek, egészen más tendencia alapján készültek mint a maiak (ahogy elnéztem), valamivel jobbnak gondolom őket. Talán ott amit észrevettem, amit tudnék kritizálni, hogy nem annyira részletesen vannak leírva mint a maiak. De mégis nem képekkel telerakott reprezentatív céljuk volt, hanem gyakorlati...mondanám...Valójában mindhárom szakácskönyv egészen nagyszerű bár, Szél Tamásos LIDL- ös nem igazán tetszik.. Viszont az biztos, hogy lapozgatni élmény mindet :D Olyan gyereknek érzem magam mellettük, mint amikor gyerekkoromban fogtam egy újságot és csak átlapoztam, és a képeket néztem meg, nem pedig a szöveget :D

Mindjárt le is írom és illusztrálom képekkel hogy mi a problémám. Először is ezeket a könyveket nagyszerű gyönyörű ajándéknak gondolom, mert igazán minőségi keménykötetes, profi szakácsokkal, profi írókkal, szerkesztőkkel, ételfotósókkal, és több szakember segítségével profin elkészülnek... A problémám mindig is az ilyen "professzionális jellegű" keményborítású szakácskönyvekkel az volt, (amely jelenséget, már egészen gyerekkoromban megfigyeltem), hogy nem az egyszerű ember számára készülnek, nehezen beszerezhető, sok, és egy átlagos konyhában nem megtalálható alapanyagokból állnak benne a receptek (persze nem mindig). Ez problémás lehet, mert meglátok egy receptet ami tetszik, és például elengedhetetlen hozzátartozója egy bizonyos fűszer vagy fűszerkeverék. Megveszem a közértben, és valószínűleg megcsinálom ezt az egy receptet, és soha többet nem akarom, vagy nem tudom felhasználni azt az alapanyagot más receptekhez, vagy úgy gondolom hogy hmm finom, de ennyi energiát és időt nem ért meg stb.... Minden szuper csilli villi szakácskönyv profi receptekkel, de vajon hány recept fog elkészülni belőlük?

A másik jelenség a nagyon sok fotó a könyvben. Néha úgy érzem, hogy reklám mondjuk Szél Tamásnak, illetve a LIDL-nek, és nem is arra játszik a könyv, hogy az emberek javát szolgálja. Természetesen nem biztos hogy igazam van.  Nos de jöjjön egy kis gyakorlati kritika a LIDL-s könyvből. A könyvből durván a 263 oldalból 123 oldal csak kép! Teljesen értelmetlen képek. Szél Tamás játszik a kutyájával, ül a fán, pózol mint egy modell, majdnem minden második oldalon. Illetve szépen beállított zöldségek/gyümölcsök esztétikusan elhelyezve egy asztalon, no meg az elkészült képek nagyon szépen kiphotosopolva. Mi szükség van erre? Mindegy is....Egy kis érdekesség rólam, hogy 70 éves New Yorki Angoltanárom volt, ő neki az volt a foglalkozása, hogy úgynevezett display foods-okat készített, (dekorációs étel) dekorációknak reggeli  és mindenféle TV műsorokba.

No de, hogy nézne ki az én eraszmuszos "szakácskönyvem"? Először is az a helyzet, hogy nagyon nagy élményeket lehet okozni másoknak azzal, ha a saját országod ételeid elkészíted nekik. Ez velünk is megtörtént, és egyébként egy jó ESN program adott hozzá ihletet... Nem sült el túl jól ez a tipikus ESN program, mert az egyetemi parkba lett szervezve és a résztvevők közül nagyon kevesen vittek hazai ételeket... (Olasz lakótársam dobozokba csomagolva vitte el az egyetemi udvarra, ahol a szervezők nem biztosítottak evőeszközöket az eventhez haha :D ) Viszont megláttam benne a potenciált. De az igazi ihletem azon tapasztalatokból ered, hogy az Eraszmusz házon belül megcsináltuk egymásnak az Oroszokkal és Olaszokkal is egymás nemzeti ételeit! Bizony szuper élmény volt! Tehát az én szakácskönyvem az úgy nézne ki, hogy egyszerűen elkészíthető Magyaros receptek külföldön, illetve lenne benne egy túlélő részleg kolisoknak ami tápláló, olcsó, könnyen elkészíthető ételekről szólna. Sokszor egy egyszerű étel megfelelően felturbózva, egészen egészségessé és táplálóvá is tehető.

Másrészről füzet jellegű és nem túl nagy! Lényege, hogy könnyen lehessen vinni a konyhába. Igaz a modern technika is működik, a nagy szakácskönyveknél, hogy lefényképezzük a receptet és visszük a konyhába, amúgy is időméréshez is teljesen jó. Bár saját tapasztalat alapján, sokszor zoomolni kell a receptekre, képernyőfotót készíteni, úgyhogy nekem kényelmesebb lenne egy kis kis könnyen lapozható füzet vagy könyvecske. Lenne benne még egy kiegészítő oldal, hogy milyen fűszereket alapanyagokat vigyél el magaddal a kalandra. Én például vittem jó minőségű zacskósgulyást, amit felturbóztam ott répával, krumplival hússal, nagy sikert aratott, illetve csirkehúsleves kockát, pirosaranyat, pirospaprikát, pálinkát, és egyéb dolgokat szóval vittem magammal Magyarországot!