Nem rég jött egy e-mail, egy kérdőívvel, melyben az Erasmusra kiutazó hallgatók mentális egészségével kapcsolatos kérdésekre reagálnék, megosztva gondolataimat ezzel kapcsolatban, a kérdőívet lényegében kiegészítve ezzel, egy olyan hallgatótól aki egy fél évet eltöltött már Erasmus programon és tervez menni egy következőre is.

Mielőtt kimentünk Erasmusra, nekünk is volt egy úgynevezett felkészítő találkozásunk. Ami szerintem nagyon jó volt. Hangulatos volt, és sokat lehetett belőle tanulni. Segítettek ráhangolódni a programra, szuper kis ajándékokat is kaptunk, felkészítettek minket az utazásra. Meséltek a krízisekről, meg volt fűszerezve az egész egy volt hallgató beszámolójával, és interaktív játékokat játszottunk egymással, hogy kicsit felkészüljünk majd a várva várt Eraszmusz kalandra. Kicsit hosszú volt, de egy kis rágcsálnivalóval is gondoskodtak rólunk, pogi, süti és szendvics, lehet szendvics nem volt, de egyébként az is jó lett volna :D . Összességében jó volt és hasznos.
Kicsit megadta azt az érzést, hogy bizony az Eraszmusz nagy dolog, és akármennyire is a szórakozásról és a tanulásról, barátságokról, külföldről szól, bizony nem csak játék és mese, hanem egy megoldandó feladat is!

Utólag az előadáshoz, így egy félév Eraszmusz után, hozzátenném mindenképp, hogy hogy tudsz a krízishelyzetekből kilábalni magadtól is, például én aki Isztanbulba kint voltam és semmit nem kaptam Magyarországból és honvágyam is volt...Nem találtam egy szem Magyar jellegű éttermet, a kedvenc kajáimat nem élvezhettem, alkalmazkodni kellett egy merőben más rendszerhez, ami az elején, amikor az ember tele van energiával és drukkal még sokkal könnyebb, középidőre/ később már nehezebb... olyan is lehet lesz, hogy eleged lesz az emberekből meg a kultúrájukból, és ki akarsz menekülni belőle. Ki is lehet! Csak másképp, és ha sikerül büszke leszel magadra. Meg teremtettem a kis saját Magyarországomat kint,(Magyar filmek, magyar zenék, hasonló kaják, képek) elkezdtem összeírni, hogy miket fogok itthon ha hazaérek csinálni, érdekes, mert a kiutazás előtt, pedig azt kezdtem el összeírni hogy majd ott miket fogok csinálni :D Lényeg hogy tudsz magadon is segíteni csak meg kell találnod a módszered.

Egy nagyon érdekes jelenség az úgynevezett FOMO, (Fear of missing out) azaz a kinti mobilitás alatt úgy érzed kimaradsz olyan dolgokból amelyekből amúgy Magyarországon nem maradnál ki. Hát na! Lehet nem hangzik túl szépen, de ők meg olyan dolgokból maradnak ki, amikbe te benne vagy. Nekem volt ilyen érzésem, de ez volt a legkevésbé, sőt mindig örültem ha kaptam képet ismerősöktől barátoktól, volt hogy kértem is! 

Mindenesetre térjünk vissza kicsit a kérdőívhez. Mondom is a véleményem! Nekem jót tett a mobilitás előtti felkészítő program, komolyan mondom ha sikerül a következő Eraszmuszom mégegyszer ugyanolyan jó lenne úgy érzem :D A mobilitás közben a koordinátorommal és az irodával való kapcsolattartás nekem elég volt. Szerintem jól is kezeltek utólag, mert ha írtam valami "hisztit" (ezt utólag nevezem csak annak, ott abban a helyzetben komolynak éreztem,) de jól kezelték igazából meghallgattak, nem csesztek le, hagyták hogy intézzem el magamtól a dolgaimat, és bíztattak, nekem ennyi elég volt. De nekem ennél több nem kell, meg igazából ez így hogy mobilitás közben van kire írnod szerintem elég, végülis a lényeg hogy felnőtté/felnőttebbé válj, erőssé válj, gyűrd le egyedül is a kihívásokat, egyedül is elintézd a dolgod, szóval direkt pszichológia segítő beavatkozás szerintem nem szükséges mobilitás közben. Persze lehetnek kivételes esetek.

Amit még lényegnek érzek, és ezt bizony szükségesnek is gondolnám szóval olyan 10/7 hogy legyen mobilitás utáni beszélgetés, ilyen hazaváró. Azért gondolom ezt, és erről a felkészítő során annyira nem is ejtettek szót,(de ha nincs hazaváró, akkor ezt még beépíteném oda) de én fogok! Szóval annyira a visszailleszkedés sem egyszerű! Vagyis nem minden esetben! Az ember csak visszajön és furcsa érzése keletkezik(fél lábbal vagyok csak itthon). (Főleg akkor ha fél vagy 1 év mobilitás után nem is látogat haza vagy őt nem látogatják meg). Néhány osztálytársa lemorzsolódik, néhányan elszakosodunk egymástól, az első év utáni Erasmus után ha visszacsöppensz bizony érzem hogy a tárgyak nehezedtek, no hát a lényeg hogy át kell szokni, és ezen egy kis beszélgetés, tudna segíteni :) A másik dolog például a vizsgaidőszak meghosszabbítása, tanács, hogy hogy kezeld, mert míg tart a vizsgaidőszak, (ha még nem zártad le a magyar vizsgáidat) közben azért órákra is kell járnod, és bizony a feladatokkal meg kell birkózni, tanárokkal is kell beszélni stb.. Én egyébként a tanároknak is kötelezően tartanék egy ilyen "továbbképzést" hogy hogy kezeljék a hazaérkező Erasmus, vagy egyéb külföldi hallgatókat. Hogy írják be a jegyeket a Neptunba vizsgaidőszakon kívül, hogy tudják a kurzusaikat adott esetben Erasmushoz igazítani stb, hogy viszonyuljanak a meghosszabbított vizsgaidőszakhoz, néhány tanár nagyon jól csinálja, de találkoztam olyannal aki kicsit nehezebben alkalmazkodott a helyzethez, ami persze érthető a tanár részéről is. Lényeg nincs még kidolgozott tervem egy ilyen Eraszmusz utáni visszatérős támogató összejövetelre, de azért gondolataim vannak és inkább az ezen támogatók oldalára hajlanék, akár egyszer talán majd én is beszállnék ha már veterán leszek :D 

Roncsák Szilveszter