Ebben a két egymást követő blogposztban 6 kultúrsokkot fogok bemutatni, melyek engem nagy meglepetésként értek itt Törökországban/Isztanbulban. Ide tartozik még a macskás posztom, amit nyugodt szívvel ide sorolok, de mivel arról már készült egy poszt korábban, így most kimarad :)

Nos lassan 2 hónapja itt vagyok, azt hiszem elég idő ahhoz, hogy bemutassam miféle kultúrsokkok értek itt az országban. Kettő poszt lesz belőle, melyek keretein belül 6 kultúrsokkot fogok bemutatni.

A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban).

Number one: A forgalom, a piros és zöld lámpa fogalma szinte nem létezik. A törökök simán a forgalom kellős közepén átmennek a piros lámpán, nagy rutinjuk van benne, mind a gyalogosoknak, mind pedig az autóvezetőknek. A kezdeti hetekben mászkáltunk a legtöbbet együtt a városban az Olasz lakótársammal, azonnal felfigyeltünk erre, mi szépen kivártuk a lámpát, de az össze Török átment a piroson, egymásra néztünk, és nevettünk :D A rendőrség, egyáltalán nem foglalkozik ezzel nekik is természetes. Számomra különösen érdekes, hogy ezt a szabályt brutális módon áthágva is működik a forgalom. A dudálás és a hangoskodás jellemző. Erőteljesebben mint Budapesten. Továbbá a troli és buszozás, komolyan mint a filmekben hogy lökdösik fel egymást a buszra az emberek(néha), és nagyon tömött, igazi kihívás néha komolyan. Főleg a T1-es ohh, na ott komolyan néha elgondolkodom, hogy inkább fél óra séta, vagy lökdösődés és levegőtlenség :D
(egy fotó csúcsidőben a metró lifteknél egyetemre menet)


Ide a közlekedéshez még hozzáteszem hogy biciklis kultúra nem igazán működik itt Isztanbulban, főleg ahol élek. Tehát, nem látni egyetlen egy biciklist sem, részben a forgalom miatt szerintem, és itt is nagyon sok a lejtő, még több mint Pécsen :-)
Biciklis bolt sincs, Igaz, van ilyen elektromos istanbul bike valahol Isztanbulban, ahol gondolom olyanok a feltételek hogy működik, és jó élmény lehet. Később kipróbálom. Még hülyéskedtem is az itteni ismerősökkel amikor mentünk valahova, hogy ha látsz egy biciklist az odavezető úton meghívlak egy kávéra :D


Number two:Az alkoholfogyasztás vallási okokból nem túl népszerű. Tehát amíg Magyarországon nem igazán létezik olyan étterem, vagy kisbolt, ahol ne tudnál venni egy sört. Itt elég gyakori, sőt, inkább mondanám, hogy a többség olyan, hogy az étterem kínálatában nem szerepel az alkohol. Ha már az italoknál tartunk, a tea nagyon népszerű itt. Amíg Magyarországon a "közmunkások" kint a prérin a kis felest isszák,(a "kőművesaktimel," a kis felesek itt egyáltalán nem divat ez, nem is találtam még sehol ilyen pici felest :D) itt jobbára teáznak.

Egyébként a teát így elég magabiztosan, és nagy rutinnal hordozzák az utcán, úgy hogy nem löttyen ki :-)
Visszatérve az alkoholra Magyar szemmel elképesztően drága az alkohol, és míg Magyarországon számomra teljesen természetes, hogy megiszunk egy sört az egyetemi társaimmal mondjuk órák útán itt nem divat, és drága is, tehát én is kevesebbet iszom mint otthon. Azért rá-rá kívánok, de 30+ líra egy doboz bolti sör! Olyan 600-700 Ft között ami azért érdekes, mert itt 600-700 forintból meg lehet oldani egy nem a legminőségibb, de egy normális főétkezést.

Egyébként 600-1000 Ft os sör ár MAgyarországon is van de leginkább bárokban, és ott otthon
már kézműves sört is lehet kapni ilyen áron. Tömény alkohol ára is drágább itt, nem olyan nagy az eltérés mint a dobozos bolti sör esetében, de az is drágább itt pár ezer forinttal.
Visszatérve kicsit a sörökre, túl sok választék nincs sörpiacon. A legnépszerűbb márka az EFES, persze megtalálhatók más márkák is, de a hazai arzenálhoz képest meglehetősen gyenge a repertoár. Van például Miller, Sol, Corona, Tuborg.

Amíg Magyarországon például az orosz vodkák annyira nem népszerűek itt a két legolcsóbb vodka az orosz smirnoff és a lengyel kóser wyborowa és az egy fokkal drágább Svéd abszolút. Vodkából van még az itteni, amit Magyarországon nem lehet kapni, az a neve hogy Istanblue vodka, de háát nem tűnik valami minőséginek.
Egyszer lehet rápróbálok, mondjuk mid term vizsgák után a lakótrásaimmal. Mert Itt most midterm láz van. Whiskeyből az ismert márkák felhozatala található meg Jack Daniels, Chivas és társai, számomra az új Bells whiskey minden szupermarket polcán megtalálható.

Number three: Az alkudozás/Bargaining. Ez az amit egyszerűen nem szeretek itt. A vásárlás és alkudozás. Egyrészt ha európainak nézel ki, alapból feltételezik hogy sok pénzed van :O Megtörtént, hogy bementem egy boltba venni egy palack vizet, és humorosan nekem szegezte hogy hány dollár a víz.
Én azt gondoltam, hogy vannak törökös vonásaim, de Romániában és Törökországban is anélkül, hogy megszólalnék, azonnal megmondják hogy Európai vagyok. 
Nagyon sok kedves és aranyos ember van itt. De ha egy árus kérdezi meg, hogy honnan származol, amögött csapdba lehet. Sok esetben más áron adják a Törököknek ugyanazt a terméket, mint egy
külföldinek. Csak egy extrém példa 150.000 Ft nak megfelelő török lírát alkudtam le egy kabátból! Nem márkás, és nem a Fake Marketről beszélek. Hanem simán egy útmenti ruházati boltról. Végül 15.000 ért vittem el, Pamut szép kabát.
Alkudozásra a módszerem az, hogy azt mondom: Csak ennyi pénzem van a tárcámban :) És akkor vagy oda adja ennyiért, vagy nem :) De őszintén nem szeretem, sokkal jobban szeretem a fix árakat.
Olyan helyen szeretek vásárolni, ahol az árak tisztán láthatóak, és ahol a boltos egyedül hagy magam, had nézegessek. Próbálok hamarosan plázákat felfedezni.

Shisane városrész is elég turista központú, de több fix árral találkozni, és olcsóbbak is.
Néhány étterem is egy érdekesség, nagyon sok helyen észrevenni az úgynevezett "behívó embereket" azért nem olyan agresszívak, hogy belökdösnek például az étterembe, de azért nem is adják fel olyan egyszerűen. Annyira ezt sem szeretem, de hát na. Néhányan mondják, hogy keríts magad mellé egy helyit, és vele vásárolj és okoskodj :D De ez nem olyan egyszerű, habár itt az irodán most 2 hónap után felajánlottak egy "mentort" akinek elkértem az elérhetőségét. Lehet élek vele.

Szilveszter.