Egy kis előzmény: Nagyjából 2 óra késéssel megérkeztünk Halkali-ba, reggel 8 óra körül Isztanbulba. Mivel a hajnali vonatleszállítás, és a temérdek "passport control" miatt elég fáradt voltam, utána pedig amikor felszálltam a vonatra, nagyon hamar elringatott, és reggel arra ébredtem hogy a fülketársaim ébresztenek, hogy 5 perc múlva Isztanbul.

Innentől kezdődött a rohanás, gyorsan mosdó, gyorsan összepakolás, gondolataimat is próbáltam amennyire lehet összeszedni. Előzetes megkaptam az információt a szállásadómtól, hogy-hogy lehet eljutni Halkalitól- Osmanbeyig ahol a szállásom van, így nagyjából legalább volt egy képem arról hogy merre induljak, illetve a screenshot a telefonomon, hogy például meg tudjam mutatni valakinek, hogy merre kell menjek, no meg a szállás címe is megvolt hogy hova kell majd eljutnom. 

De először a jegyvásárlás, otthon kicsit ennek is utánanéztem, de sajnos közel sem eléggé! Gondoltam nem egy rakéta tudomány, majd ott megoldom valahogy és el metrózok a célállomásig.(Itt egyébként, train-nek mondják/hívják a metrót, de míg Magyarországon általában úgy beszélünk elmegyek metróval ide- oda, meg "metrózok" itt inkább a metróállomást hívják csak metrónak és ha mennek valahova úgy mondják hogy megyek "train"-el.)
Az utazás egy úgynevezett Isztanbul kártyával valósítható meg, jelenleg 100 líra, ha vásárolsz egyet egy automatából. Ezután fel kell tölteni, mondjuk 50 lírával és utazhatsz. (képet csatolok).
Amivel én bénáztam az az volt, hogy nem tartottam ott a kártyát, értsd: ameddig feltöltöd pénzzel, végig érintkeznie kell a kártyának a terminállal (értinkezőfelülettel).


Amikor odaértem az automatához,( mert automatából lehet megvenni a kártyát,) sor állt, és mivel sok külföldi szállt le a vonatról mindenki ment az automatákhoz, természetesen senki nem tudta mivan, és sor alakult ki, és ot bénáztunk a kártyavásárlással+ feltöltéssel. Később természetesen már csak fél pár másodperces művelet az egész :)
Itt jött egy kis szerencse mert turisták, akik valószínűsíthetően éppen távoztak Isztanbulból, a kezembe nyomták az ő kártyájukat és segítettek feltölteni egy kis pénnzel, tehát megspóroltam a kártya árát. Ugyanis ez a piros kártya átruházható! Szóval lett egy kártyám, azért kellett egy kis idő mire leesett hogy mi folyik itt :D 

Kettőfajta kártyát mutatok be, az első a piros kártya a "normál" Isztanbulkártya, és a kék Diák Isztanbulkártya, az itteni Erasmus office első látogatásakor kaptam meg ezt a kártyát. Ezzel utazva nagyjából fele az ára az utazásnak, és lehet rá feltölteni havi "bérletet" 100 líráért 200 utazáshoz elég, egyelőre még ezt nem próbáltam ki.
Illetve van egy mobilapp is hozzá, amit egyelőre nem tudok használni, mert elvileg lakhatási engedélynek a száma kell hozzá.

A szállásom metróállomástól 6 perc séta, gondoltam megteszem, leülök egy kávéra, vagy reggelire valahova felmegyek a wifire, csinálok egy screenshotot és odatalálok. Nem igazán jött össze, úgyhogy megkértem egy helybélit, hogy mutassa meg a helyet, telefonon, és utána akkor tudom követni.

Erre azért volt szükség mert amint átléptem a Török határt már nem tudtam használni a mobilnetemet, tehát EU-s mobilnet itt már nem működik. Nem EU-s régió, nyílt wifit pedig nehezebb volt találni mint azt elsőre gondoltam volna. Mindenesetre, egy kis találékonysággal és útbaigazítással sikerült eljutnom a szállásig. A szállásadó nem volt ott, és mondta hogy egy darabig nem is lesz, de rendes volt, írt az egyik lakatórásamnak, hogy engedjen fel a lakásba, ez is meg is történt és jó is volt összebarátkoztam vele, megkínált vízzel, és lementünk az első Török kávémra, ami itt van pár lépésre az épülettől, ahol lakom. Felérve, írt a szállásadó hogy még másfél órát fog késni, hát lementünk újdonsült Olasz lakótársammal egy kis boltba ételért, mondta hogy csinál nekem ebédet, úgyhogy csinált egy olíva olajos cukkinis tésztát, nagyon finomra sikerült, és jól esett. Utána lassan megérkezett a szállásadó úr, akivel egy buszmegállóban találkoztam először. Mondta menjek oda, és együtt elmegyünk a lakás kulcsokért. Útközben bementünk és vettünk egy Török Simkártyát (Turkcell) körülbelül 500 líra körül volt, de járt hozzá mobilnet és még valamilyen más kedvezmény is. Telefonhívásokat tudok fogadni, de indítani nem igazán akar összejönni és természetesen aki hív drágább neki is.

Ezek után beértem a szobámba, kicsit kipakoltam és mentem lezuhanyozni, és emlékszem hogy az elején a rengeteg sok ember, és a folyamatos utcai zaj után, ami elég nyomasztó, és kicsit idegessé is tett (pedig egy 2022-as statisztika szerint "csak" a 13 legjobban zsúfolt város), jó volt egyet ledőlni az ágyba, majd kimenni az erkélyre, ahol az első sirály elrepült előttem, és elmosolyodtam, hogy igen megérkeztem!

Következő poszt a kezdeti napokról fog szólni, és az ügyintézések folyamatáról, ami például nagy segítség lehet majd azoknak akik úgy döntenek, hogy a későbbiekben ide jönnek majd tanulni, de az ebben a pontban említett telefonkártya, és az Isztanbul kártya is megér majd egy "ultimate guidet" a későbbiekben, de még nekem is van tanulnivalóm!

Szilveszter