Nagyjából 9 óra után valamikor, felszálltam Győrben a vonatra...
Az első meglepő dolog volt, hogy amint felszálltam a kalauz elkérte a jegyeimet, és megmutatta hogy hol lesz a helyem, és kiment... A jegyeket magával vitte, elrakta. Fel sem tűnt az elején, és elkezdtem keresni itt-ott a táskámban stb... Megkérdeztem a Couchette társakat, mondták hogy velük is így történt.
Ennek egyébként a konklúziója, hogy a jegyeket visszaadta az előtt hogy megérkeztünk volna a végállomásra tehát, miután elhagytam az utolsó előtti megállót, Bukarest előtt bejött a kalauz, visszaadta a jegyeket és szólt hogy most jön a végállomás. Nagyon tetszett végül is. 


3 Német utazóval utaztam, kiderült hogy  nyaralni mennek Romániába, pontosabban Brassóba, ahol 3-4 napot eltöltenek egy erdei házban, túrázni mennek, és meglátogatják Drakula kastélyát :) 
Jól beszéltek angolul, könnyen megértettük egymást, hamar össze is barátkoztunk. A vonaton volt egyéb szolgálatatás is, néha körbejártak és lehetett például sört venni, persze valamivel drágábban az átlagosnál. Utastársaim meghívtak egy sörre, és koccintottunk én pedig viszonzásul egy mini verziójú hazai ó-szilva pálinkát adtam körbe. Aztán megismerkedtünk. Nekik is első Couchette-os utazásuk volt, így hát a szelfizés nem maradt el ;) Beszélgettünk pár órát és jött az alvásidő. Gondolom kis szerencse is kell, de jó alvótársakat kaptam.( A biztonság kedvéért, azért volt nálam füldugó)

Biztosan egyéni, de én nagyon jót aludtam! A vonat elringatott és a hang is relaxáló volt, tehát jót aludtam. Másnap, reggel lehetett kávét venni a vonaton 1 euró 50 centért, szerencsére volt nálam apróba euró (amit javaslok, mert jól jöhet ilyen helyzetben, plussz vonatállomásokon WC-n stb..) Volt étterem is, reggel a vonaton ahová el lehetett menni, és lehetett reggelizni, például rántottát, és szendvicset, (én nem voltam) többiek mondták. Az esti jó hangulat után, a további utazás már lazábban telt, inkább csodáltuk a vonatból a kilátást és beszéltünk még utazás tanulás témakörökben.

Közben megemlíteném a tanulságot, amit előző blogomban is említettem, hogy nem mindegy hogy valaki alul alszik, vagy felül a Couchette- ben. Én személy szerint, jobban szerettem alul lenni, mert sokkal jobban lehet élvezni a kilátást az ablakon, felül annyira nem, és Románián amikor átutaztam, nagyon szép volt a kilátás, (élőben szebb volt). A másik a hőmérséklet, és a lámpa. Fent erősebb a lámpa fénye (engem nem zavart), de például az ablak ha levan húzva, fentről jobban huzatol. Kell hogy még egy kis gyakorlatot szerezzek abban, hogy fent van melegebb általánosan, vagy lent, de én úgy vettem észre hogy lent volt melegebb.
Társaim leszálltak Brassóban, utána én még 3 órát utaztam egyedül a kabinban. Így is jó volt, de a lélekjelenlétük hiányzott utána kicsit.


Mindenesetre szerencsésen megérkeztem Bukarestbe.( A Bukarestben eltöltött 3 érdekes napomról később)

Bukarestből(Gara de Nord) a vonatom Isztanbulba reggel 11 körül ment késéssel. Meglepő módon itt is 3 német "szobatársat" kaptam, ők nem egy csapat voltak, hanem külön-külön utaztak, annyira nem kommunikáltunk angolul, ők inkább németül beszélgettek. Sajnos a Bukarest-Isztanbul Couchette már nem volt olyan jó, mint a Győr-Bukaresti. Itt sokkal kisebb volt a hely a fülkén belül, nehezebb volt elrakni a cuccokat, nem volt a vonaton semmilyen szolgáltatás, étel ital stb, a fűtés nem működött teljesen mindegy volt hogy 18 vagy 27 fokra állítottuk a klímát, ugyanolyan hőmérsékletet adott, szóltam a kalauznak, ő nem beszélt angolul, de ő sem tudott segíteni, de azért nem volt elviselhetetlen csak tettem egy próbát :) 

Ezen a vonalon sokkal több volt az úgynevezett "Passport control", néha elég agresszíven (elneveztem agressive passport controlnak humorosan amikor úgy jöttek be hogy dörömböltek az ajtón és kiabálták hogy passport control!!!) Kalauz úr valahogy el mutogatta, hogy próbáljunk meg délután aludni, mert este folyamatos lesz a "Passport control" és a Török határ körül le is szállítanak, hogy adjanak az útlevélbe egy pecsétet, illetve hogy át röntgenezzék a csomagjainkat. Ez volt hajnali 2-kor. Szerencsére a csomagjainkat nem röntgenezték át, úgyhogy kb 1 órán belül végeztünk a határnál és mentünk tovább. Ezek után már nem volt több Passport control, és el is aludtam pillanatokon belül a vonaton, és reggel arra ébredtem, hogy felébresztenek hogy 5 perc múlva célállomás: Isztanbul!!

Szilveszter